II. fejezet

Ez az éjszakám is jól el lett tolva.Ma már nem keresek másik motelt , úgy is mindjárt felkel a nap.Estig már kibírom.Gázt adok , már legalább 210 -el száguldom.Mennyei érzés.Szemem sarkából elkapom egy tábla jelzését : New Heaven 5 mérföld (kb. 8 km ).Milyen fellengzős neve van.Bárcsak ilyen könnyen behajthatnék a mennyországba...
Idáig jutok a gondolataimban , mikor megpillantom az üdvözlő táblát.Itt sem lakik valami hatalmas tömeg , mindössze 4723 lélek.Remélem lelketlen egy sem.
"Találjak egy kávézót , találjak egy kávézót" - mantrázom magamban. - "Ja , és legyen is nyitva." Csak kedvelhetnek engem odafent , mert a sarkon befordulva egy éjjel - nappali kajáldába botlom.Pompás!
Leállítom a motort , közel a bejárathoz.Biztos , ami biztos alapon.Mielőtt belépnék leveszem a bukósisakot és ellenőrzöm a dzsekim alá szíjjazott pengét.Oké , minden a helyén.Benyitok.Minden szempár rám szegeződik.Mind a két és fél.
A pincérnő barbi rózsaszín egyenruhában feszít , jócskán túl már a negyvenen.Unalommal tekint rám.A bárpultnál vele szemben ülő mogorva fickó bal szemével méreget , a jobbat üveggel helyettesíti.Elég groteszk látvány , ahogy az épp szemét fel-le hordozza rajtam , a disszel meg elnéz a vállam felett.Sáros surranóba bújtatott lábával a zenegépből áradó dallamot topogja.Valami régi klasszikus lehet.Zöld katonai nadrágjának ezer zsebe tele van tömködve mindenféle apró kacattal , de az egyik nagyobban , mintha fegyvert tartana - következtetek a formájából.Kockás , bélelt ingének ujjai könyékig fel vannak türve , látni engedve müvészi (Sarah , szeretlek anya és ehez hasonló ) tetoválásait.Egyetlen sárszínű szemével megállapodik a lehúzott zipzár alól kivillanó dekoltázsomnál.Rossz pont.Téged nem szeretlek - dünnyögöm csak úgy magamnak.
A másik fickó valamivel szebb példány , de azért ő se nagyon reménykedhetne a Mr.World cím elnyerésében , már ha van ilyen verseny.Fekete hajában már itt-ott ősz hajszál vegyül , vizenyős kék szemeivel rámpillant , majd úgy dönt , hogy az előtte lévő - sejtésem szerint alkohol tartalmú - pia érdekesebb.Hatalmas , kókadt orra szinte belelóg a poharába.Húsos szája olyan , mintha szilikonnal töltötte volna fel.Úgy látom a katonai nadrág és kockás ing összeállítás valami egyenruha féle lehet itt , mert a pittyesen is ez van.
Megállok a pincérnő előtt.

- Mit adhatok? - kérdezi mesterkélt mosoly kíséretében.

- Egy kávét kérnék , feketén.

- Azonnal hozom , kérem foglaljon helyet.

Letelepszem a sarokban lévő asztalhoz , távol a városiaktól és belátva az egész teret.Megkapom a kávémat.

- Még valamit hozhatok?

-Nem , köszönöm - utasítom el Jane-t ( a névtáblája szerint) és a markába nyomok öt dollárt.

- Azonnal hoz... - kezdené , de egy legyintéssel félbeszakítom.

- Tartsa csak meg a visszajárót.

Végre egy igazi , szívből jövő mosoly is felvillan az arcán.

- Mondja csak - állítom meg mégis - van a városban motel ?

- Persze , kedvesem - hogy mit meg nem tesz 4 dollárnyi borravaló ? -, ha végig megy a főúton és lekanyarodik az utolsó elágazásnál jobbra , el sem tévesztheti a White Dove - ot.

- Köszönöm - mosolygok vissza rá.

Muszáj aludnom , nem bírom ki estig.Hiába a kávé.Az elmúlt egy hét alatt össz - vissz alhattam vagy 10 órát.Az átlag ember el sem tudná képzelni , mennyi démon , ghoul és különféle lelketlen teremtmény garázdálkodik a földön.
Megiszom a kávémat - ami egész kellemes volt - és búcsút intek.Végig megyek a Jane által megjelölt útvonalon és tényleg simán megtalálom a motelt.El sem lehetne téveszteni.Egy óriási fehér galamb világít bele a hajnali derengésbe.Leállítom a motoromat és a hátamra kapom a táskát.
A fotocellás ajtó kinyílik érkezésemre és egy kedves , idős nénike mosolyog rám a pult mögül.

- Szép...hajnalt , ha mondhatom így - ketdi a néni. - Betsy mama vagyok , a motel tulajdonosa.

- Önnek is - viszonzom a mosolyát. - Egy szobára lenne szükségem , egy napra.

- Rendben - pötyög be valamit az előtte álló számítógépbe. - A 325 -ös szabad.Kér hozzá esetleg ébresztőt , reggelit vagy bármi mást ?

- Nem , nem , köszönöm - rázom meg a fejem - , csak pihenni szeretnék.

- Akkor 37 , 50 lesz - nyújtja át a kulcsot. - Este hatig kell elhagynia a szobát , kivéve ha kér még egy napot.

- Rendben , köszönöm - indulok el. - Jó éjt.

- Magának is.

Felsétálok a harmadikra.Lift persze , hogy nincs.Alig állok a lábamon mire benyitok a halványkék és sötét kék színekben harmonizáló szobámba.Az ágy mellé dobom a táskát és a bukósisakot.Lerugom a csizmát , a pengét óvatosan a párnám alá helyezem.A ruháimat beleszórom a fotelbe és egy szál tangában eldőlök az ágyon.Mire a fejem hozzá ér a párnához , már el is nyom az álom.






Deidre lázas kicsi testét szorongatom magamhoz.Rettenetesen rázza a görcs.Test szerte apró duzzanatok borítják a hajlatait.Megint köhög.ODaszorítom a zsebkendőd a pici szájához és teleköpi habos , véres váladékkal.Elkapta!Édes Istenem , mensd meg Őt!Ne vedd el tőlem , kérlek!Könyörgöm....

- Mami... - nyöszörgi alig halhatóan.

- Igen kicsim - súgom sírástól el-elfúló hangon.

- Nagyon fáj...

Leteszem a szalmából rakott ágyára és elmegyek a füveimért.Összetötöm őket egy mozsárban és halkan kántálok hozzá...remélem segít.Más már nem jut eszembe.Az összes gyógyfüvet , az összes varázsigét bevetettem már , de eredmény nélkül.Mi haszna van a boszorkányságomnak , ha nem tudom megmenteni azt , aki a legfontosabb nekem?!
Visszasietek a lányomhoz...rossz érzés lesz urrá rajtam...nem mozdul a mellkasa.Nem lélegzik.Mindent eldobva szaladok oda hozzá és átölelve szólongatom.

- Deidre , kicsim.Ébresztő , itt a mami - semmi válasz.

Megrázom , semmi. Állatias üvöltés hagyja el a torkomat...







Hirtelen riadok fel.Először azt sem tudom hol vagyok.Szétnézek és a régi házunk látványának helyét szép lassan átveszi a motelé.
Izzadtan , a tarkómra tapadt hajjal ülök fel.Kint már süt a nap.Ránézek a mobilom kijelzőjére.Negyed három.8-9 órát aludtam.Mégis kimerült vagyok az álmom után.Bevonszolom magam az aprócska fürdőszobába és a tangát is ledobva beállok a zuhany alá.
Megmosom a hajam a polcon talált samponnal és ugyan azzal meg is csutakolom verejtékes testrészeimet.
Minden éjjel.Minden áldott éjjel újra élem a lányom elvesztését.Hol csak a haláláig jutok , de legtöbbször a sajátomig is.És minden egyes álmom után mégerősebb lesz bennem az elszántság , a harag és a düh.
Megöllek Sahan!Megöllek , akárhová is bújtál el!

I. fejezet

Sietve kipattanok az ágyból.Nem akarom megvárni még a férfi felébred , semmi kedvem beszélgetni vele.Csak ... csak szex volt , mást nem akarok tőle.Néha nekem is kell egy kis lazítás.
Felrángatom magamra a feszes farmernadrágot és a fekete kötött garbót.A motoros csizmába már a folyosón ugrálva bújok bele.
A portás furcsán néz rám , intek neki.Rólam senki ne mondja , hogy udvariatlan vagyok.Démon , az igen.Boszorka , az is.De édesanyám udvariasnak nevelt.Nem , mintha lett volna más választásom.Abban az időben , könnyen eljárt anyámék keze.Meg pálcája.Sosem értettem , hogy miért.Hisz én Deidrét egyszer sem ütöttem meg , mégis szófogadó és udvarias kis 5 éves volt.
Lányom gondolatára összefacsarodik a szívem.Abban az egyben reménykedem , hogy miután meghaltam , neki jó élete volt.
Elsétálok a bárig , ahol a fickót felszedtem és a parkolóban sértetlenül megtalálom a fekete Kawasaki 1400-as GTR -t.
Hát igen.Ebben a korban egy kis mágiával és démoni képességekkel hamar megszedi magát az ember.
Az elmúlt 5 évben , mióta kiszabadultam annak szenteltem az időmet ,hogy megtaláljam Sahant , a démont akivel az egyezséget kötöttem.Hamar rájöttem , hogy pénz és eszközök nélkül semmire sem fogok menni.
De sajnos hiába van akkora anyagi forrásom , még mindig nem találom a szemétládát sehol.Persze az utána való kutatásom rögös útját egyéb rossz lelkű avagy épp lelketlen démonok szegélyezik.Mindegyik meglakol.Amelyikben nem maradt emberi lélek , az megy vissza az urához.
Kiveszem az ülás alól a bukósisakot és az iPod-ot.Fülemben dübörög a zene , szemem elé hajtom a plexit.Ezt is csak azért hordom , hogy a hülye zsaruk ne kössenek belém.Nem szeretem , amikor megállítanak.Azt hiszik , mert nő vagyok , mindent szabad.Ez mit sem változott az elmúlt 700 év alatt.A férfiak mind mocskos disznók.Nem is szerettem még soha egyiket sem.
Deidre apja a falu előljárójának egyik katonája volt.Az adóval együtt vitte a lányságomat is.Mióta nem vagyok ember egészen belejöttem a testi dolgokba , kedvemet lelem 1-2 szebb példányban , de ennyi.Egy démon nem a szerelemre született.
Kiérek a városból.Pár mérföld után elémbukkan egy motel.Szaba szobák , hirdeti a villódzó neon.A portás ablaka előtt állítom le a motort.Fel sem néz.
-Egy szobára lenne szükségem - mondom.
Na , erre már felkapja a fejét.Gondolom nem nőt várt a motorzúgás után.Lehúzom a bukósisakot a fejemről és megrázom vállig érő csokoládé barna hajamat.
A kiégett perverz nyel egy nagyot.Matat , egy füzetet és egy kulcsot tesz a pultra.

-28 egy éjszaka , csak kp-t fogadok el.

Leszámolom neki a 28 dollárt , plusz odarakok még kettőt borravalónak.Nagylelkű vagyok.De csak mert nem a melleimet nézi , hanem a motort.

-206 -os , balra a hatodik ajtó -mutat a bungalók sorára.

-Köszönöm -villantok meg felé egy mosolyt.

Leszálok , odáig már csak-csak eltolom a járgányt.Leállítom a 206 -os előtti picinyke parkolóba.
Benyitok.Kellemesmeglepetés ér.Tiszta , jó illatú szoba fogad , élénk színekkel.
Ledobom az ágyra a bukósisakot , mellé ejtem az iPod-ot is.Leülök a szélére és lehúzom a csizmáimat.Bekapcsolom a tv-t.Híradó.Hurrá!Tuti megint velem lesz tele a cucc.Vagyis azzal , amit csináltam.És nem tévedek.Felhangosítom.

"- ... belvárosának egyik sikátorában két megcsonkított holttestre bukantak.Információnk szerint mind a két férfinak levágták a fejét és eltávolították a szívét.A hatóságok nem hajlandóak nyilatkozni."

Elkapcsolom.Ezek nem értenek semmit.A két hulla nem ember volt.Ghoulok voltak.Hagytam volna élve őket , hogy az embereket zabálják?Na , akkor lett volna csak igazi pánik.
Hátra dőlök az ágyon és a mennyezetet bámulom.Mikor lesz már ennek vége?Hol vagy te rohadék?
Felpattanok és elindulok a fürdőszobába.Egy kád , benne zuhanyzóval , egy mosdókagyló , felette tükörrel.Belenézek.Hosszasan merengek olvadt csokoládéra emlékeztető szemeimben , végig húzom a hüvelykujjam pisze orromon.Telt ajkaim gunyoros mosolyra húzódnak.
Hirtelen zajt hallok.Szemem barnája eltűnik.Mindent-még a fehérjét is- elfedő vörös uralja tekintetemet.Démon látásommal pásztázom át a szobát , majd óvatosan kilesek aaz ablakon a függöny takarásából.Valaki közeledik.És nem a portás az.
Magas , legalább 190 centi széles alak hala öles léptekkel az ajtóm felé.Nem nézem tovább , az ágyamhoz rohanok.Magamra kapom a csizmáimat , zsebembe süllyesztem az iPod -ot.A bukósisakot kézbe veszem , jól lehet vele ütni , ha arra kerül a sor.
Pedig arra fog , érzem.Tarkómon felállnak a pihék , démon énem megérzi egy másik közeledtét.
A jó büdös francba!Aludni sem hagyják a démont!
Berugja az ajtót.Na , ez sem beszélgetni jött.Arcát rettenetes sebhely szeli ketté , szinte mértani pontosággal.Közelebbről megnézve nem is izmos , inkább csak nagy darab.Vörös tekintettel rám néz.

-Sahan üdvözletét küldi! -ordít és nekem ront.

Ohó , engem sem olyan fából faragtak ám!Az elmúlt 5 évben rendesen kikupálódtam.Megtanultam verekedni , fegyvert használni.Ezek szerint Sahan tudja , hogy a fejét akarom.
Nincs időm tovább gondolkozni , a behemót átvág dohányzó asztalon , széken , mindenen , hogy elérjen.Egy kecses pörgéssel térek ki az útjából , de arról nem feledkezem meg , hogy ha már ott fordulok el mellette ne öklözzem vesén.Egy pillanatra meginog , de aztán megfordul és dühös harci kiáltást hallat.Hátrálok egy lépést , de csak hogy legyen helyem felkészülni.A csávón látszik , hogy utcai harcos , mit sem ért a finom mozdulatokhoz.Őköllel próbál az arcomba vágni , de mivel legalább 20 centivel magasabb nálam , igen csak le kell hajolnia az ütéshez.Szempillantás alatt előre vetődöm , még a kezei hatósugara alatt , a hátamra vetem magam és páros lábbal lágyékon rúgom.Egy pillanatra azt hiszem fel sem veszi , de aztán az összetört hímtagjához kap és összerogy.Tarkón rúgom , hogy az eszméletét is elveszítse , ne csak a férfiasságát.Kiszaladok a motorhoz és behozom az oldalához szíjjazott táskámat.
Démoni erőm segítségével megemelem a pacákot , lerakom egy székre és odakötözöm.Amég eszméletlen a szék köré rajzolok egy ördög-csapdát.
Ahogy kész vagyok a másnak értelmetlen kriksz-krakszokkal éberre pofozom.

-Na , akkor most elárulod , hol van Sahan!

- Dögölj meg! -szórja felém őrjítően eszes szitkait.

- Azon már túl vagyok , a drágalátos gazdád jóvoltából.Még egyszer -mondom nyájasan- merre van Sahan?

- Inkább meghalok...

- Ó , azon is segíthetek!De tudod mit?A pokolban eltöltött 640 év egy valamire nagyon jól megtanított.

Egyre idegesebben nézz rám.

- Kíváncsi vagy , mi?Kínozni.A legjobb mesterem volt.Quarramothnál nem volt kreatívabb kínzó még soha a pokolban.És én testközelből figyelhettem minden egyes mozdulatát.A végén azt fogod kívánni , hogy bárcsak megöltelek volna az elején.

Lenéz a padlóra és reménykedve csillan meg a szeme.

- A démoncsapdába nem léphetsz be , mert te is bentragadsz-mondja gúnyosan.

- Nézz csak oda -mutatom a lába előtt lévő picinyke jelet.-Az egy záradék.Miszerint egyetlen démon mozoghat szabadon a csapdában.Mit gondolsz , ki lehet az?Ne felejtsd el , boszorkány vagyok , nem csak egy rühes démon!

Elkeseredetten üvölt fel.Elkezdem a faggatását.

2 órával később már én vagyok az elkeseredett.Ő meg csak épp hogy élő.Vagy ennyire erős az akarata vagy tényleg nem tudja , hol lehet most az ura.Én az utóbbira tippelek.Kihúzok egy íves kardot a táskából és megszabadítva a démont a további szenvedéstől , szíven döföm a megszentelt pengével.Pukkanás és füst kíséretében a démon elpusztul.
Óvatosan , szinte már szeretettel törlöm le a vért a fegyveremről.Két éve találtam rá egy régi napló bejegyzés által.Állítólag ez volt Szent György fegyvere , amivel megölte a sárkányt.Csak hogy a sárkány egy démon volt.
A pengét szent szövegek gravírja díszíti és démonölő jelképek vannak belekarcolva.Amikor megtaláltam féltem kézbe venni , nehogy engem is elpusztítson , de aztán győzött a kíváncsiság.És túléltem.A penge valahogy érzi a lelkemet és nem sorol a démonok közé.
Nagyjából összepakolok.Lemosom a padlóról a démoncsapdát , a véres hullát az ágyra dobom.Felveszem a táskát a hátamra és hangtalanul kiosonok.
Nem ülök fel a motorra , inkább hangtalanul eltolom az alvó portás mellett.Pár perc múlva rúgom csak be , amikor a hirtelen zaj már nem ébresztheti fel a kéjencet.
De jó!Holnap megint benne leszek a híradóban.Bassza meg , hogy nem tudnak legalább csak egy napra békén hagyni....

KEZDETEK...

Könyörögtem Istenhez , hogy hallgasson meg , hogy hozza vissza a Kicsikémet...de semmi.Egész életemben csak jót tettem.Gyógyítottam a betegeket , esőt hoztam a száraz földekre mikor a falusiak már másra nem számíthattak.Minden képességemet és tudományomat a jó és a helyes szolgálatába állítottam.Soha nem kértem semmit!
-De te még is elvetted Őt tőlem! -üvöltök fel a kínpadra láncolva.
Quarramoth csak röhög rajtam és tovább nyiszatolja a már amúgy is hiányos jobb lábamat.Így megy ez már évszázadok óta.A kín már meg sem hat.De az elkeseredettség , az más...meg a harag is.
Haragszom Istenre , mert cserben hagyott.Haragszom magamra , mert meggondolatlanul megídéztem a reménytelenek kizsigerelőjét Sahant és alkut kötöttem vele.De a legjobban Sahanra haragszom.Mert bár visszahozta Deidrét a halálból , másnap engem ragadott el.Elvágta a torkom és miközben a kaszás a pokolba cipelte a lelkemet a kiömlő véremben dagonyázott.
-Megöllek Sahan!Saját kezűleg tépem ki a nyavajás szívedet! -ordítom , miközben érzem , hogy nő vissza a lábam.Őrületes kín lesz úrrá rajtam , majd mintha elvágták volna , eltűnik.
-Végre -sóhajtja a kínzóm.-Testvérem.
Mit akar ezzel mondani?De ekkor már én is érzem...hihetetlen erő telepszik meg testemben és elnyomja minden fizikai fájdalmamat.Sikerült nekik , zokogom magamban.Megtörtek és én is egy lettem közülük , egy mocskos démon.De...de várjunk csak.Valami nem stimmel.Quarramoth furcsán néz rám.Vörösen izzó szemeiben kíváncsisággal vegyes értetlenség keveredik.
-Jól vagy testvérem? -néz rám miközben elkezdi kioldozni kezeimet és lábaimat.
-Igen -felelem.
Felülök.A démon feltesz egy -szerintem furcsa- kérdést.
-Hogy hívnak?
-Kyliana -felelem ,hisz ezt a nevet adta nekem az édesanyám.
A vörös szemű ekkor hirtelen elém lép , átkulcsolja hatalmas mancsaival a nyakamat és elkezd módszeresen megfolytani.
-Nem kéne emlékezned a nevedre!Mi vagy te?
Egy legyintéssel arrébb csapom.Nem mozdul.Kicsapom cellám ajtaját és kirohanok a semmibe.Amerre nézek , mindenhol az enyémmel megegyező ajtók vannak és mindegyik mögül sikítozás száll felém.Ki kell jutnom innen!Nem tudom pontosan mennyi idő telt el a halálom óta , de haza kell valahogy jutnom.Nem tudom mi vár rám a földön , de ennél bármi jobb lehet.
Haza AKAROK menni!!!Üvöltöm becsukott szemmel és mire felpillantok már egy egészen más látvány tárul elém.
Óriási tükrös dobozok nyújtózkodnak az ég felé , zajos fémkasznik süvítenek el mellettem.Emberek furcsa ruhában lökdösődnek körülöttem.
-Jelmezbálból jössz kisanyám? -néz rám egy szénszínű fiú.
Végig nézek magamon.Ugyan az a ruha van rajtam , mint amiben meghaltam.Egyszerű zsákvászon ruha , melleim alatt egy kis csattal és hosszú aljjal.Felnézek a mellettem sétáló nőkre.Valami kék férfi nadrág és tarka-barka felső fedi a legtöbbjük testét.Egyik másik szoknyában van , de szinte az egész combjuk látszik.
Hová kerültem?Vagy is inkább mikor?
-Meg tudná mondani milyen évet írunk? -kérdezem meg egy idősebb hölgytől.
-2010 et aranyoskám , hát nem tudja?
640 év!640 évig kínoztak!640 éve vagyok halott.Már Deidre is rég halott.Mindenki , akit ismertem , halott.
Megtalállak Sahan -sziszegem a fogaim között-, megtalállak és megöllek.Érzem , hogy itt fenn vagy te is.
De addig még rengeteg tennivaló vár rám...