KEZDETEK...

Könyörögtem Istenhez , hogy hallgasson meg , hogy hozza vissza a Kicsikémet...de semmi.Egész életemben csak jót tettem.Gyógyítottam a betegeket , esőt hoztam a száraz földekre mikor a falusiak már másra nem számíthattak.Minden képességemet és tudományomat a jó és a helyes szolgálatába állítottam.Soha nem kértem semmit!
-De te még is elvetted Őt tőlem! -üvöltök fel a kínpadra láncolva.
Quarramoth csak röhög rajtam és tovább nyiszatolja a már amúgy is hiányos jobb lábamat.Így megy ez már évszázadok óta.A kín már meg sem hat.De az elkeseredettség , az más...meg a harag is.
Haragszom Istenre , mert cserben hagyott.Haragszom magamra , mert meggondolatlanul megídéztem a reménytelenek kizsigerelőjét Sahant és alkut kötöttem vele.De a legjobban Sahanra haragszom.Mert bár visszahozta Deidrét a halálból , másnap engem ragadott el.Elvágta a torkom és miközben a kaszás a pokolba cipelte a lelkemet a kiömlő véremben dagonyázott.
-Megöllek Sahan!Saját kezűleg tépem ki a nyavajás szívedet! -ordítom , miközben érzem , hogy nő vissza a lábam.Őrületes kín lesz úrrá rajtam , majd mintha elvágták volna , eltűnik.
-Végre -sóhajtja a kínzóm.-Testvérem.
Mit akar ezzel mondani?De ekkor már én is érzem...hihetetlen erő telepszik meg testemben és elnyomja minden fizikai fájdalmamat.Sikerült nekik , zokogom magamban.Megtörtek és én is egy lettem közülük , egy mocskos démon.De...de várjunk csak.Valami nem stimmel.Quarramoth furcsán néz rám.Vörösen izzó szemeiben kíváncsisággal vegyes értetlenség keveredik.
-Jól vagy testvérem? -néz rám miközben elkezdi kioldozni kezeimet és lábaimat.
-Igen -felelem.
Felülök.A démon feltesz egy -szerintem furcsa- kérdést.
-Hogy hívnak?
-Kyliana -felelem ,hisz ezt a nevet adta nekem az édesanyám.
A vörös szemű ekkor hirtelen elém lép , átkulcsolja hatalmas mancsaival a nyakamat és elkezd módszeresen megfolytani.
-Nem kéne emlékezned a nevedre!Mi vagy te?
Egy legyintéssel arrébb csapom.Nem mozdul.Kicsapom cellám ajtaját és kirohanok a semmibe.Amerre nézek , mindenhol az enyémmel megegyező ajtók vannak és mindegyik mögül sikítozás száll felém.Ki kell jutnom innen!Nem tudom pontosan mennyi idő telt el a halálom óta , de haza kell valahogy jutnom.Nem tudom mi vár rám a földön , de ennél bármi jobb lehet.
Haza AKAROK menni!!!Üvöltöm becsukott szemmel és mire felpillantok már egy egészen más látvány tárul elém.
Óriási tükrös dobozok nyújtózkodnak az ég felé , zajos fémkasznik süvítenek el mellettem.Emberek furcsa ruhában lökdösődnek körülöttem.
-Jelmezbálból jössz kisanyám? -néz rám egy szénszínű fiú.
Végig nézek magamon.Ugyan az a ruha van rajtam , mint amiben meghaltam.Egyszerű zsákvászon ruha , melleim alatt egy kis csattal és hosszú aljjal.Felnézek a mellettem sétáló nőkre.Valami kék férfi nadrág és tarka-barka felső fedi a legtöbbjük testét.Egyik másik szoknyában van , de szinte az egész combjuk látszik.
Hová kerültem?Vagy is inkább mikor?
-Meg tudná mondani milyen évet írunk? -kérdezem meg egy idősebb hölgytől.
-2010 et aranyoskám , hát nem tudja?
640 év!640 évig kínoztak!640 éve vagyok halott.Már Deidre is rég halott.Mindenki , akit ismertem , halott.
Megtalállak Sahan -sziszegem a fogaim között-, megtalállak és megöllek.Érzem , hogy itt fenn vagy te is.
De addig még rengeteg tennivaló vár rám...