I. fejezet

Sietve kipattanok az ágyból.Nem akarom megvárni még a férfi felébred , semmi kedvem beszélgetni vele.Csak ... csak szex volt , mást nem akarok tőle.Néha nekem is kell egy kis lazítás.
Felrángatom magamra a feszes farmernadrágot és a fekete kötött garbót.A motoros csizmába már a folyosón ugrálva bújok bele.
A portás furcsán néz rám , intek neki.Rólam senki ne mondja , hogy udvariatlan vagyok.Démon , az igen.Boszorka , az is.De édesanyám udvariasnak nevelt.Nem , mintha lett volna más választásom.Abban az időben , könnyen eljárt anyámék keze.Meg pálcája.Sosem értettem , hogy miért.Hisz én Deidrét egyszer sem ütöttem meg , mégis szófogadó és udvarias kis 5 éves volt.
Lányom gondolatára összefacsarodik a szívem.Abban az egyben reménykedem , hogy miután meghaltam , neki jó élete volt.
Elsétálok a bárig , ahol a fickót felszedtem és a parkolóban sértetlenül megtalálom a fekete Kawasaki 1400-as GTR -t.
Hát igen.Ebben a korban egy kis mágiával és démoni képességekkel hamar megszedi magát az ember.
Az elmúlt 5 évben , mióta kiszabadultam annak szenteltem az időmet ,hogy megtaláljam Sahant , a démont akivel az egyezséget kötöttem.Hamar rájöttem , hogy pénz és eszközök nélkül semmire sem fogok menni.
De sajnos hiába van akkora anyagi forrásom , még mindig nem találom a szemétládát sehol.Persze az utána való kutatásom rögös útját egyéb rossz lelkű avagy épp lelketlen démonok szegélyezik.Mindegyik meglakol.Amelyikben nem maradt emberi lélek , az megy vissza az urához.
Kiveszem az ülás alól a bukósisakot és az iPod-ot.Fülemben dübörög a zene , szemem elé hajtom a plexit.Ezt is csak azért hordom , hogy a hülye zsaruk ne kössenek belém.Nem szeretem , amikor megállítanak.Azt hiszik , mert nő vagyok , mindent szabad.Ez mit sem változott az elmúlt 700 év alatt.A férfiak mind mocskos disznók.Nem is szerettem még soha egyiket sem.
Deidre apja a falu előljárójának egyik katonája volt.Az adóval együtt vitte a lányságomat is.Mióta nem vagyok ember egészen belejöttem a testi dolgokba , kedvemet lelem 1-2 szebb példányban , de ennyi.Egy démon nem a szerelemre született.
Kiérek a városból.Pár mérföld után elémbukkan egy motel.Szaba szobák , hirdeti a villódzó neon.A portás ablaka előtt állítom le a motort.Fel sem néz.
-Egy szobára lenne szükségem - mondom.
Na , erre már felkapja a fejét.Gondolom nem nőt várt a motorzúgás után.Lehúzom a bukósisakot a fejemről és megrázom vállig érő csokoládé barna hajamat.
A kiégett perverz nyel egy nagyot.Matat , egy füzetet és egy kulcsot tesz a pultra.

-28 egy éjszaka , csak kp-t fogadok el.

Leszámolom neki a 28 dollárt , plusz odarakok még kettőt borravalónak.Nagylelkű vagyok.De csak mert nem a melleimet nézi , hanem a motort.

-206 -os , balra a hatodik ajtó -mutat a bungalók sorára.

-Köszönöm -villantok meg felé egy mosolyt.

Leszálok , odáig már csak-csak eltolom a járgányt.Leállítom a 206 -os előtti picinyke parkolóba.
Benyitok.Kellemesmeglepetés ér.Tiszta , jó illatú szoba fogad , élénk színekkel.
Ledobom az ágyra a bukósisakot , mellé ejtem az iPod-ot is.Leülök a szélére és lehúzom a csizmáimat.Bekapcsolom a tv-t.Híradó.Hurrá!Tuti megint velem lesz tele a cucc.Vagyis azzal , amit csináltam.És nem tévedek.Felhangosítom.

"- ... belvárosának egyik sikátorában két megcsonkított holttestre bukantak.Információnk szerint mind a két férfinak levágták a fejét és eltávolították a szívét.A hatóságok nem hajlandóak nyilatkozni."

Elkapcsolom.Ezek nem értenek semmit.A két hulla nem ember volt.Ghoulok voltak.Hagytam volna élve őket , hogy az embereket zabálják?Na , akkor lett volna csak igazi pánik.
Hátra dőlök az ágyon és a mennyezetet bámulom.Mikor lesz már ennek vége?Hol vagy te rohadék?
Felpattanok és elindulok a fürdőszobába.Egy kád , benne zuhanyzóval , egy mosdókagyló , felette tükörrel.Belenézek.Hosszasan merengek olvadt csokoládéra emlékeztető szemeimben , végig húzom a hüvelykujjam pisze orromon.Telt ajkaim gunyoros mosolyra húzódnak.
Hirtelen zajt hallok.Szemem barnája eltűnik.Mindent-még a fehérjét is- elfedő vörös uralja tekintetemet.Démon látásommal pásztázom át a szobát , majd óvatosan kilesek aaz ablakon a függöny takarásából.Valaki közeledik.És nem a portás az.
Magas , legalább 190 centi széles alak hala öles léptekkel az ajtóm felé.Nem nézem tovább , az ágyamhoz rohanok.Magamra kapom a csizmáimat , zsebembe süllyesztem az iPod -ot.A bukósisakot kézbe veszem , jól lehet vele ütni , ha arra kerül a sor.
Pedig arra fog , érzem.Tarkómon felállnak a pihék , démon énem megérzi egy másik közeledtét.
A jó büdös francba!Aludni sem hagyják a démont!
Berugja az ajtót.Na , ez sem beszélgetni jött.Arcát rettenetes sebhely szeli ketté , szinte mértani pontosággal.Közelebbről megnézve nem is izmos , inkább csak nagy darab.Vörös tekintettel rám néz.

-Sahan üdvözletét küldi! -ordít és nekem ront.

Ohó , engem sem olyan fából faragtak ám!Az elmúlt 5 évben rendesen kikupálódtam.Megtanultam verekedni , fegyvert használni.Ezek szerint Sahan tudja , hogy a fejét akarom.
Nincs időm tovább gondolkozni , a behemót átvág dohányzó asztalon , széken , mindenen , hogy elérjen.Egy kecses pörgéssel térek ki az útjából , de arról nem feledkezem meg , hogy ha már ott fordulok el mellette ne öklözzem vesén.Egy pillanatra meginog , de aztán megfordul és dühös harci kiáltást hallat.Hátrálok egy lépést , de csak hogy legyen helyem felkészülni.A csávón látszik , hogy utcai harcos , mit sem ért a finom mozdulatokhoz.Őköllel próbál az arcomba vágni , de mivel legalább 20 centivel magasabb nálam , igen csak le kell hajolnia az ütéshez.Szempillantás alatt előre vetődöm , még a kezei hatósugara alatt , a hátamra vetem magam és páros lábbal lágyékon rúgom.Egy pillanatra azt hiszem fel sem veszi , de aztán az összetört hímtagjához kap és összerogy.Tarkón rúgom , hogy az eszméletét is elveszítse , ne csak a férfiasságát.Kiszaladok a motorhoz és behozom az oldalához szíjjazott táskámat.
Démoni erőm segítségével megemelem a pacákot , lerakom egy székre és odakötözöm.Amég eszméletlen a szék köré rajzolok egy ördög-csapdát.
Ahogy kész vagyok a másnak értelmetlen kriksz-krakszokkal éberre pofozom.

-Na , akkor most elárulod , hol van Sahan!

- Dögölj meg! -szórja felém őrjítően eszes szitkait.

- Azon már túl vagyok , a drágalátos gazdád jóvoltából.Még egyszer -mondom nyájasan- merre van Sahan?

- Inkább meghalok...

- Ó , azon is segíthetek!De tudod mit?A pokolban eltöltött 640 év egy valamire nagyon jól megtanított.

Egyre idegesebben nézz rám.

- Kíváncsi vagy , mi?Kínozni.A legjobb mesterem volt.Quarramothnál nem volt kreatívabb kínzó még soha a pokolban.És én testközelből figyelhettem minden egyes mozdulatát.A végén azt fogod kívánni , hogy bárcsak megöltelek volna az elején.

Lenéz a padlóra és reménykedve csillan meg a szeme.

- A démoncsapdába nem léphetsz be , mert te is bentragadsz-mondja gúnyosan.

- Nézz csak oda -mutatom a lába előtt lévő picinyke jelet.-Az egy záradék.Miszerint egyetlen démon mozoghat szabadon a csapdában.Mit gondolsz , ki lehet az?Ne felejtsd el , boszorkány vagyok , nem csak egy rühes démon!

Elkeseredetten üvölt fel.Elkezdem a faggatását.

2 órával később már én vagyok az elkeseredett.Ő meg csak épp hogy élő.Vagy ennyire erős az akarata vagy tényleg nem tudja , hol lehet most az ura.Én az utóbbira tippelek.Kihúzok egy íves kardot a táskából és megszabadítva a démont a további szenvedéstől , szíven döföm a megszentelt pengével.Pukkanás és füst kíséretében a démon elpusztul.
Óvatosan , szinte már szeretettel törlöm le a vért a fegyveremről.Két éve találtam rá egy régi napló bejegyzés által.Állítólag ez volt Szent György fegyvere , amivel megölte a sárkányt.Csak hogy a sárkány egy démon volt.
A pengét szent szövegek gravírja díszíti és démonölő jelképek vannak belekarcolva.Amikor megtaláltam féltem kézbe venni , nehogy engem is elpusztítson , de aztán győzött a kíváncsiság.És túléltem.A penge valahogy érzi a lelkemet és nem sorol a démonok közé.
Nagyjából összepakolok.Lemosom a padlóról a démoncsapdát , a véres hullát az ágyra dobom.Felveszem a táskát a hátamra és hangtalanul kiosonok.
Nem ülök fel a motorra , inkább hangtalanul eltolom az alvó portás mellett.Pár perc múlva rúgom csak be , amikor a hirtelen zaj már nem ébresztheti fel a kéjencet.
De jó!Holnap megint benne leszek a híradóban.Bassza meg , hogy nem tudnak legalább csak egy napra békén hagyni....