II. fejezet

Ez az éjszakám is jól el lett tolva.Ma már nem keresek másik motelt , úgy is mindjárt felkel a nap.Estig már kibírom.Gázt adok , már legalább 210 -el száguldom.Mennyei érzés.Szemem sarkából elkapom egy tábla jelzését : New Heaven 5 mérföld (kb. 8 km ).Milyen fellengzős neve van.Bárcsak ilyen könnyen behajthatnék a mennyországba...
Idáig jutok a gondolataimban , mikor megpillantom az üdvözlő táblát.Itt sem lakik valami hatalmas tömeg , mindössze 4723 lélek.Remélem lelketlen egy sem.
"Találjak egy kávézót , találjak egy kávézót" - mantrázom magamban. - "Ja , és legyen is nyitva." Csak kedvelhetnek engem odafent , mert a sarkon befordulva egy éjjel - nappali kajáldába botlom.Pompás!
Leállítom a motort , közel a bejárathoz.Biztos , ami biztos alapon.Mielőtt belépnék leveszem a bukósisakot és ellenőrzöm a dzsekim alá szíjjazott pengét.Oké , minden a helyén.Benyitok.Minden szempár rám szegeződik.Mind a két és fél.
A pincérnő barbi rózsaszín egyenruhában feszít , jócskán túl már a negyvenen.Unalommal tekint rám.A bárpultnál vele szemben ülő mogorva fickó bal szemével méreget , a jobbat üveggel helyettesíti.Elég groteszk látvány , ahogy az épp szemét fel-le hordozza rajtam , a disszel meg elnéz a vállam felett.Sáros surranóba bújtatott lábával a zenegépből áradó dallamot topogja.Valami régi klasszikus lehet.Zöld katonai nadrágjának ezer zsebe tele van tömködve mindenféle apró kacattal , de az egyik nagyobban , mintha fegyvert tartana - következtetek a formájából.Kockás , bélelt ingének ujjai könyékig fel vannak türve , látni engedve müvészi (Sarah , szeretlek anya és ehez hasonló ) tetoválásait.Egyetlen sárszínű szemével megállapodik a lehúzott zipzár alól kivillanó dekoltázsomnál.Rossz pont.Téged nem szeretlek - dünnyögöm csak úgy magamnak.
A másik fickó valamivel szebb példány , de azért ő se nagyon reménykedhetne a Mr.World cím elnyerésében , már ha van ilyen verseny.Fekete hajában már itt-ott ősz hajszál vegyül , vizenyős kék szemeivel rámpillant , majd úgy dönt , hogy az előtte lévő - sejtésem szerint alkohol tartalmú - pia érdekesebb.Hatalmas , kókadt orra szinte belelóg a poharába.Húsos szája olyan , mintha szilikonnal töltötte volna fel.Úgy látom a katonai nadrág és kockás ing összeállítás valami egyenruha féle lehet itt , mert a pittyesen is ez van.
Megállok a pincérnő előtt.

- Mit adhatok? - kérdezi mesterkélt mosoly kíséretében.

- Egy kávét kérnék , feketén.

- Azonnal hozom , kérem foglaljon helyet.

Letelepszem a sarokban lévő asztalhoz , távol a városiaktól és belátva az egész teret.Megkapom a kávémat.

- Még valamit hozhatok?

-Nem , köszönöm - utasítom el Jane-t ( a névtáblája szerint) és a markába nyomok öt dollárt.

- Azonnal hoz... - kezdené , de egy legyintéssel félbeszakítom.

- Tartsa csak meg a visszajárót.

Végre egy igazi , szívből jövő mosoly is felvillan az arcán.

- Mondja csak - állítom meg mégis - van a városban motel ?

- Persze , kedvesem - hogy mit meg nem tesz 4 dollárnyi borravaló ? -, ha végig megy a főúton és lekanyarodik az utolsó elágazásnál jobbra , el sem tévesztheti a White Dove - ot.

- Köszönöm - mosolygok vissza rá.

Muszáj aludnom , nem bírom ki estig.Hiába a kávé.Az elmúlt egy hét alatt össz - vissz alhattam vagy 10 órát.Az átlag ember el sem tudná képzelni , mennyi démon , ghoul és különféle lelketlen teremtmény garázdálkodik a földön.
Megiszom a kávémat - ami egész kellemes volt - és búcsút intek.Végig megyek a Jane által megjelölt útvonalon és tényleg simán megtalálom a motelt.El sem lehetne téveszteni.Egy óriási fehér galamb világít bele a hajnali derengésbe.Leállítom a motoromat és a hátamra kapom a táskát.
A fotocellás ajtó kinyílik érkezésemre és egy kedves , idős nénike mosolyog rám a pult mögül.

- Szép...hajnalt , ha mondhatom így - ketdi a néni. - Betsy mama vagyok , a motel tulajdonosa.

- Önnek is - viszonzom a mosolyát. - Egy szobára lenne szükségem , egy napra.

- Rendben - pötyög be valamit az előtte álló számítógépbe. - A 325 -ös szabad.Kér hozzá esetleg ébresztőt , reggelit vagy bármi mást ?

- Nem , nem , köszönöm - rázom meg a fejem - , csak pihenni szeretnék.

- Akkor 37 , 50 lesz - nyújtja át a kulcsot. - Este hatig kell elhagynia a szobát , kivéve ha kér még egy napot.

- Rendben , köszönöm - indulok el. - Jó éjt.

- Magának is.

Felsétálok a harmadikra.Lift persze , hogy nincs.Alig állok a lábamon mire benyitok a halványkék és sötét kék színekben harmonizáló szobámba.Az ágy mellé dobom a táskát és a bukósisakot.Lerugom a csizmát , a pengét óvatosan a párnám alá helyezem.A ruháimat beleszórom a fotelbe és egy szál tangában eldőlök az ágyon.Mire a fejem hozzá ér a párnához , már el is nyom az álom.






Deidre lázas kicsi testét szorongatom magamhoz.Rettenetesen rázza a görcs.Test szerte apró duzzanatok borítják a hajlatait.Megint köhög.ODaszorítom a zsebkendőd a pici szájához és teleköpi habos , véres váladékkal.Elkapta!Édes Istenem , mensd meg Őt!Ne vedd el tőlem , kérlek!Könyörgöm....

- Mami... - nyöszörgi alig halhatóan.

- Igen kicsim - súgom sírástól el-elfúló hangon.

- Nagyon fáj...

Leteszem a szalmából rakott ágyára és elmegyek a füveimért.Összetötöm őket egy mozsárban és halkan kántálok hozzá...remélem segít.Más már nem jut eszembe.Az összes gyógyfüvet , az összes varázsigét bevetettem már , de eredmény nélkül.Mi haszna van a boszorkányságomnak , ha nem tudom megmenteni azt , aki a legfontosabb nekem?!
Visszasietek a lányomhoz...rossz érzés lesz urrá rajtam...nem mozdul a mellkasa.Nem lélegzik.Mindent eldobva szaladok oda hozzá és átölelve szólongatom.

- Deidre , kicsim.Ébresztő , itt a mami - semmi válasz.

Megrázom , semmi. Állatias üvöltés hagyja el a torkomat...







Hirtelen riadok fel.Először azt sem tudom hol vagyok.Szétnézek és a régi házunk látványának helyét szép lassan átveszi a motelé.
Izzadtan , a tarkómra tapadt hajjal ülök fel.Kint már süt a nap.Ránézek a mobilom kijelzőjére.Negyed három.8-9 órát aludtam.Mégis kimerült vagyok az álmom után.Bevonszolom magam az aprócska fürdőszobába és a tangát is ledobva beállok a zuhany alá.
Megmosom a hajam a polcon talált samponnal és ugyan azzal meg is csutakolom verejtékes testrészeimet.
Minden éjjel.Minden áldott éjjel újra élem a lányom elvesztését.Hol csak a haláláig jutok , de legtöbbször a sajátomig is.És minden egyes álmom után mégerősebb lesz bennem az elszántság , a harag és a düh.
Megöllek Sahan!Megöllek , akárhová is bújtál el!